Egy oklevél már 1192-ben említette a falut Sciluas formában, aminek az értelme:szilváshely. A népi emlékezet szerint feltehetően középkori településre utal a mai helységtől délre az Ószeg-dűlő. A Puszta-dombon biztos, hogy török hódoltság előtti temetőt dúltak szét a dózerek, amikor a községbe vezető utat erősítették. Néhány idős ember töröktemetőnek is véli a területet.

Találtak akkor itt apró, kék színű kereszteket, amelyeket tűzzománc fedett. Árpád-kori kerámia töredékek látszanak a patak nyugati partvidékén csaknem tíz kertben, így például a Herendi-telken. Ezen kívül a Kablár-telken, valamint az Ott-majornál középkori nyomok észlelhetők.
Őskori, talán kő rézkori cserépmaradványokat fedezhetünk fel ettől a sírkerttől keletnek, majdnem a szomszédságában, ahol rézkori települést sejtetnek a szántás után a felszínre kisodródó pattintott kőpengék és kerámia töredékek. A falu szívében, a Birkás-kertben, valamint ettől északnak, a patak nyugati oldalán római házhelyek kallódó leletei kerülnek a felszínre, amikor az emberek kapálnak vagy szántanak.